Hatszázhúsz támadás egyetlen nap: kritikus hullám csapódik be a magyar kibertérbe

A naplók alapján a támadások túlnyomó többsége, 570 eset, sebezhetőségek kihasználását célozta. Ez nem véletlen: a magyar hálózatokon számos, évek óta ismert biztonsági rés marad nyitva, és az erre szakosodott automatizált rendszerek pontosan ezeket pásztázzák végig nap mint nap. A maradék 50 eset kártékony tevékenységként került besorolásra — ezeknél már nem a felderítés, hanem a tényleges behatolás vagy adatszerzés a cél.

A súlyossági eloszlás ijesztő képét mutatja a helyzetnek. 294 kritikus, 216 magas és 110 közepes fenyegetés. Alacsony fokozatúat egyet sem regisztráltak. Ez nem azt jelenti, hogy kisebb fenyegetések nem léteznek — hanem azt, hogy az éppen aktív támadók nem kísérleteznek. Tudják mit keresnek, és pontosan ott ütnek, ahol a legnagyobb kárt okozhatják.

A leggyakrabban célzott portok listája szinte kiált a rendszergazdák felé. A 23-as TCP port, azaz a Telnet, 120 alkalommal kapott találatot — pedig ez a protokoll évtizedek óta biztonsági kockázat, és sehol nem lenne szabad nyitva lennie. Hasonló a helyzet a 2375-ös porttal, ami a Docker API-t szolgálja, és szintén 120szor volt célkeresztben. A konténerizált rendszerek rossz konfigurációja régi sebezhetőség, de láthatóan a támadók kedvence marad.

A 6379-es port, a Redis adatbázis elérése 116-szor szerepel a listán. A 3389-es, a távoli asztalprotokoll 110-szer, a 445-ös, a Windows fájlmegosztás 59-szer. Ezek mögött legtöbbször zsákmányoló botok állnak, amelyek automatikusan próbálják meg a jelszavakat, vagy ismert sebezhetőségeket használnak ki. A 9200-as Elasticsearch port 37, a 27017-es MongoDB 8 alkalommal volt érintett. Érdekes még a 2-es port négy előfordulása — ez a ritkábban használt compressnet szolgáltatás, de létező sebezhetőségként jelen van.

A DIGI hálózata vezeti az érintettek listáját 134 detektált eseménnyel, szorosan követi a Magyar Telekom 120-zal. Az Invitech 55, a rejtélyes AS62214 38, a Vodafone HU 30, az AS47159 pedig 22 esetben szerepel. Az AS-számok egy része nem publikus tulajdonoshoz köthető a nyilvános adatbázisokban — ami önmagában nem feltétlenül gyanús, de a kiberbiztonsági elemzés szempontjából megnehezíti a támadások pontos eredetének és motivációjának feltárását.

Különös aggodalomra ad okot a 14 kormányzati hálózatot érintő esemény, ezen belül is a két kritikus besorolású. A közigazgatási rendszerek elleni támadások nem csupán technikai problémát jelentenek — a szuverenitás kérdése is felmerül, különösen választási évben. A kormányzati infrastruktúra védelme nemzeti biztonsági érdek, és a február 23-i adatok alapján ez a védelem terhelés alatt áll.

A támadási források földrajzi eloszlása érdekes képet mutat. Az Egyesült Államok 22 százalék vezet, Franciaország 10, Románia és Hollandia egyaránt 8-8, Kína és Hongkong pedig 6-6 százalékkal következik. Az amerikai és nyugat-európai források mögött legtöbbször proxy szerverek, feltört eszközök vagy felhőszolgáltatók állnak — a valódi támadók gyakran ezeken keresztül próbálják elrejteni a nyomaikat.

A keleti régióból érkező hét támadás, ami az összesnek 14 százalékát jelenti, más megvilágításba kerül. Románia négy, Kína három esettel szerepel. Utóbbi esetében nem zárható ki államilag támogatott APT csoportok jelenléte — a kínai kibertérben a határok az állami és nem állami szereplők között gyakran elmosódnak. Magyarország a keleti és nyugati kibertér ütközőzónájában helyezkedik el, és ez a pozíció nap mint nap megmutatkozik a beérkező támadások összetételében.

A 2026-os parlamenti választás közeledtével a kiberfenyegetések súlya és jellege politikai dimenziót kap. A magyar-ukrán viszony az elmúlt hónapokban jelentősen elmérgesedett — Kijev nyíltan ellenséges retorikát folytat Budapest ellen a fegyverszállítások elutasítása és a háború eszkalációjának kritikája miatt. Bár a jelenlegi adatok között ukrán forrás nem szerepel kiemelten, a tágabb geopolitikai kontextus nem hagyható figyelmen kívül. Egy aktív háborúban álló szomszéd, jelentős kiberoffenzív kapacitással és politikai motivációval, nem tényező amit a biztonsági kockázatértékelésben figyelmen kívül lehet hagyni.

A hibrid hadviselés eszköztárában a kibertámadások csak egy elemet képviselnek — de olyan elemet, amely nyomokat hagy, amely mérhető, és amely ellen védekezni lehet. A kérdés csak az, hogy a felelősök készülnek-e arra ami jön.